Itt a vége. Nincs tovább. Feladtam a harcot. Nem nyerhetek. Nem bánom. De egy valamit nagyon megtanultam. Az álmokért küzdeni kell. Álmok nélkül csak egy test vagy. Semmi több. A belsőd keresi-kutatja önmagát, de nem találja, amig Te magad nem hagyod. Azt hiszem az elmúlt időszakban megjártam a Pokol egyik apro bugyrát. Kaptam egy kis ízelítőt a dolgokból. Mostanában nem szeretnék ilyet, de még csak hasonlót sem. Elég volt. Megszenvedtem vele. Mint ahogy eddig megszenvedtem minden egyes percért, úgy most is az életben maradásért, hogy ujra tudjak önmagam lenni. És még véletlenül se más. Főleg ne egy KLÓN. Messze még a vége, amig az lehetek aki voltam. De már tudom, hogy ezzel csak nyerhetek. Mindazok ellenére, hogy ezt a harcot feladtam. Több szempontból is jó volt. Tudom, hol vannak azok a bizonyos határok. Feszegettem is őket rendesen. De tudom azt mondani, hogy megérte! Még ilyen áron is.

Várok. Hátha jobb lesz. Mostmár csak a remény maradt. Nem harcolok, nincs értelme. Majd lesz, ahogy lesz. Befejeztem. Belefáradtam. Elmondhatatlan piszkos-mocskos-szar érzés. Már csak az idöben bizhatok, majd mindent megold. Elvesztettem a hitem is. És már az sem érdekel, ha egy gennyeslelkű szennyládának tartanak. Legyen. Nekem most csak egy a fontos. Visszakapni önmagam. Mert már nem hiszek semmiben, csak az időben. Szokták mondani, az idő mindent elrendez. Hát legyen. Itt a nagyszerű alkalom. Én meg csak várok, várok és várok.....

Hát beléptem. Hiba volt, a saját poklomra vergődtem. Csak az én negatívumaim, csak az én tetteim és csak az én gondolataim égő börtöne. Elmondhatatlanul rossz érzés, folyamatosan. Nem szabadulhatsz. Fojtogat, mint egy rossz vírus ami beléd költözött és kiírthatatlan. Egy része örökké bennem fog élni. Hogy emlékezzek milyen is ez. És ne kövessem el ugyanazon hibákat. Mert tudom, hiba volt. És azt is tudom, hogy életem eddigi Legszebb és Legjobb hibája. Megtörtem. Testem-lelkem belefáradt, kimerült. Összetörtem.

Vége. Nem bírom tovább. Mostmár fáj. Kívül-belül és ahol tud. Valószínű, mert elmult a " nyuszi ürege" megszünt létezni. És ez a valóság. Kegyetlen, de számítottam rá. Most mégsem tudom kezelni. Teljes kudarc. Kezelhetetlen. Ami eddig pozitiv volt, most átment negativumba, amit eddig szerettem, most utálom. Nem tudom mi van. Feladom.El sem tudtam képzelni eddig mire képes a belsö. Mostmár tudom. Kínoz. Ilyesmi lehet a pokol kapujában. De ha már eddig eljutottam, lehet bemegyek. Ennél nem lehet rosszabb.

Darabokban. Legnehezebb megfelelni a hétköznapoknak. Muszáj azt mutatnom, aki voltam. A megszokott, a régi.Nem láthatják mi van a felszín alatt. Nem osztom meg senkivel igazán, mindneki kap belöle, mert másképp nem megy. Messze még a vége, tudom...érzem. De mostmár kell. Kell és kell. Tudni akarom miért, hinni akarom, hogy nem hiába történik mindez velem. Egy részem feladta. A másik viszont annál jobban hajt. Végig csinálom, ha beledöglök is!

Elvesztettem magam. Külön utakon jár a test és a lélek. Még véletlenül sem találkoznak. Nem tudom miért. Nem is akarom tudni inkább. Vagy csak nehéz lenne elhinni. Azt az apró csatát sem tudom igy vállani, hogy megküzdjek a hitemért, hogy az amit teszek nap, mint nap az jó. Csak nem mehet így tovább. Önmagam elvesztése ébresztett rá arra, hogy talán ennyit nem ér a dolog. De már nincs visszaút. Végig kell csinálnom, egyszer minden véget kell hogy érjen, ez is.

A teljes kétségbeesés. Nem alszom. Nem bírok. Egy belső erő ébren tart. Foglalkoztat. Folyton jár az agyam. Mindegy mi jut eszembe, nem tud nyugodni. Nem hagy békén, pedig tudom lassan végem, nem bírom majd elviselni a szokásos hétköznapi dolgokat. Nem aludtam, nem volt nyugi, egyetlen perc sem jutott. Éreztem a test fárad, a szellem soha. Végül kiütéssel győzött. Engedtem a kísértésnek. Mostmár biztos volt a folytatás....

Minden egy hónapja kezdőtött. Összecsptak a hullámok. Napi kapcsolat, napi szar. Mégis élvezem. Eszméletlen jó dolog tudni, hogy volt, van és lesz. Csak egyben nehéz is. Küzdelem minden szóért, minden percért. Itt kezdődött álmatlanságom 8 szakasza....itt kezdett el háborogni a mély.... Hirtelen nem tudtam, mi miért és meddig fog tartani, de éreztem ez nem egy napos kis csata lesz. "Elkezdőtött a háború test és szellem között."

Mondd azt, hogy sohase féljek, Mondd azt, a tűz el nem éget, Mondd azt, hogy semmi se fájhat, Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak. Hazudj még nekem. Mondd azt, hogy ezerszer élek, Akkor is értesz, ha nem beszélek. Mondd azt, hogy senki se bánthat, A sötétben senki se láthat. Hazudj még nekem! Mondd azt, hogy igaz volt minden, Minden szó, amit elhittem, Meleget hozz, hogyha fázom, Szeress úgy, ahogy kívánom. Hazudj még nekem! Engedj közelebb, Engedd, hogy én is ott legyek, Látni akarom, és érezni azt, amit lehet Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak, Hogy ha fáj, ne mondj igazat. Mondd azt, hogy sohase féljek, Mondd azt, a tűz el nem éget, Mondd azt, hogy semmi se fájhat, Mondd azt, hogy vársz míg megtalállak. Hazudj még nekem! Mondd azt, hogy igaz volt minden, Minden szó, amit elhittem, Meleget hozz, hogyha fázom, Szeress úgy, ahogy kívánom. Hazudj még nekem! Engedj közelebb, Engedd, hogy én is ott legyek, Látni akarom, és érezni azt, amit lehet Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak, Legyen úgy, ahogy nem szabad.

Ezt csak azért, mert Veled mindig. Csak azért, mert Érted bárhová. Csak azért, mert Veled mindegy merre. Csak azért, mert Melletted bármit Csak azért, mert Neked mindent. Csak azért, mert Nélküled semmit. Csak azért, mert Te és nem én. Csak azért, mert jó, hogy vagy. Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan. Io ti vorro sempre bene Mental....

Alap: hiányzik. Mindig. Ha jön, hoz valamit. Mindig. Valami leírhatatlant. Valami megfoghatatlant. Valamit ami felbecsülhetetlen és elmondhatatlanul jó. Sosem bánom. Nekem bármennyit megér. Még annál is többet. Ha megy. Akkor megy. Sosem kérem, hogy maradjon. Legalább én nem. De az árat viszi magával. Mindig. Szívesen adom. Egy részem mindig vele megy. Egy apró darab belölem, leirhatatlan, megfoghatatlan, felbecsülhetetlen és elmondhatatlanul jó dolog, egy kis valami, ami őrzi, vigyázza. Mindig és mindenhol. Így működünk mi. Még ha nem is vesszük észre, akarva-akaratlan. Így jó. De mint mindenben, itt is van hiba. Nem találom a helyem utánna. Üresség marad, amivel nem tudok mit kezdeni. Sosem tudtam. Szeret, ahogy szeret, mert szeret. És én is. Nagyon. "Whether I'm right or wrong and down the waterfall wherever it may take me I know that life won't break me.... I'm loving Angels instead."

1.szirom: szeret, ha kedves vagyok, ha aranyos, ha türelmes, ha odaadó és csupa-csupa bűbáj.

2.szirom: nem szeret, ha mindez nem vagyok…

3.szirom: szeret, ha nem basztatom semmiért

4.szirom: nem szeret, mert azért mégis basztatom

5.szirom: szeret, ha nem bántom

6.szirom: nem szeret, mert mégis úgy érzi, h bántom…

7.szirom: na, akkor most mi is jönne?!?!

Szeret, ha minden szép és jó és nem szeret, ha már valami nem okés?! Na meg ez a bacctatom, nem bacctatom kérdés is… hát, ha szeretem és látom, hogy valami nem jó, még szép h szólok érte, ha kell, 100x vagy 1000x. De könyörgöm, azért mindezt mert igenis szeretem, és nem akarom, hogy még rosszabb legyen. Csak ezért. Nem szeretném, leszarnám. Arról már nem is beszélve, hogy ez nem csak baszatatás, hanem egyenesen bántás a szemében….közben meg nem is. És ha netán mégis, akkor az is, csak azért mert szeretem. Mert vagyok olyan hülye, h szeressem. Remélem Ő is van olyan hülye, hogy azért szeret, amilyen vagyok és tudok lenni. Nem is bántani akarom. Csak éreztetni, hogy ez így nem jó. Mégis annak veszi. A rossz meg továbbra is marad rossz, épp csak túl leszünk olyan dolgokon is, amin soha nem kellett volna talán. Tehát hol is van az a büdös dög elásva?!?!?! Jó lenne már előkeríteni, mert ez így nagyon nem lesz jó. Mert amíg neki nem jó, addig nekem sem, csak nem érti meg, hogy ez már csak így működik. Attól nekem sem jó, hogy tudom, hogy neki nem jó és nem utolsó sorban ezt még az orra alá is dörgölöm nap, mint nap. Néha többször is egy nap. Na, tessék most bevallottam, baszatatom, de mert szeretem, és mert fontos nekem, és mert nem szarom le h mi van vele, mert érdekel, hogy hogy fog alakulni a dolog. És, talán mert bárhogyis de szeretnék kicsit hozzá is tartozni. Mindezek után benne van a pakliban, hogy már nem szeret, lehet nem is szeretett. Ahogy az is, hogy szeret, csak most épp nem annyira és ezért tud puszi nélkül lefeküdni. :( Már alig várom, hogy igazán tavasz legyen és nyíljanak a virágok…szeret, nem szeret…

…ki a legszebb a vidéken! Vagy legalább az adott oldalon. J

Nem tudom, ki hogy van vele, de mostanában trendi lett az „Önfuttatás” az interneten. Érdekességképp, hirtelen mindenkit modellé avanzsáltak, vagy legalább készült róla egy-két profi fotó, amit nyilván nem fog a vitrinben nézegetni, így hát nem marad más megoldás... ki vele. Pakold ki, amid van! És teszi is félkezű, gnóm, bandzsa, paposan kopasz, edhárdifelsös 16 éves maki kölyök, szöszi cicamica, barnacsajozós, feketeribi, vörösbögyös (az utóbbiaknál elengedhetetlen a mellezős-popsizós-tangás-kanapénfetrengős képek hada, szigorúan 14 éves kortól) egyszóval mindenki. De legyen!!!, mindenkinek megvan a saját dilije, szabad országban élünk, él a szabadság. Jönnek a képek! Mindeközben kialakult a Tükör-kép kultusz, ami manapság elengedhetetlen egy rendes magyar háztartásban. Akár csak a helyszín, ami adja ezen képek pikantériáját. Fürdőszoba RLZ!

Nincs olyan épelméjű fiatal ezen a földön, akinek ne lenne legalább egy tükörben készített fotója. És nem takargatja, hisz milyen menőbenő, arról nem is beszélve, hogy két legyet egy csapásra, rögtön a ***szupcsi*** telefonjának márkáját, évjáratát és trendbeliségét is rögtön prezentálja eme alkotással. A háttér nem lényeg, elviekben úgysem azt nézi senki, pedig –óóóénédesistenem- hány boiler, mosógép, ruhaszárító, szennyesláda és tamponosbetétes polc végezte már ilyen képeken! DE ismétlem, nem ez a lényeg! :D Az egyén, a *teló* és a vaku villanása a fő szempont. J

Különösen nagyszámban fellelhető a fent emlitett képek sokasága az internetes társkereső oldalak mindegyikén. Kivétel nélkül. Nem is lenne ezzel baj, ha az arány nem 10/9,5 lenne. Tehát 10 emberből (neme mindegy) 9 és félnek van ilyen képe. Legrosszabb esetben csak ilyen van. Könyörgöm, ezeknek nincs barátjuk/barátnőjük (szimplán haveri alapon), aki csináljon róla egy nyamvadt képet???! Hát úgy néz ki nincs. Legdurvább és egyben legaranyosabb /simán benne a top 3-ban/ „leskelődéseim” közé tartozik az a kép, amin két barát, két telefonnal, egy időben, egy tükörben! Hát nem *cukkenndáré*!!?! Másik ilyen kis *cukika*, aki háttal állt a tükörnek és az ott elterülő tetoválást akarta bemutatni a nagyérdeműnek, mitagadás..ez összejött neki, így van, mikor a cél szentesíti az eszközt! De ez egy volt a millióból!!!!

Na, ezek után szerintem nem kell több dolgot hozzáfűznöm a témához. Mindenki levonhatja a konzekvenciát, mi, merre mennyi és miért. A tükörkultusz pedig éli aranykorát…

Az élet olyan mint egy vonatutazás gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek:
Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maradunk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.
Ugyanakkor, mások szállnak fel a vonatra akik fontosak lesznek számunkra.
Néhányan azok közül akik beszállnak csupán kis sétának tekintik az utazást.
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon.
Néhányan amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után..
Mások fel-és leszállnak, s mi alig vesszük észre Őket
Lehetnek olyanok akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba, de sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt.
Ilyen az utazás..
telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással és visszafordulni soha nem lehet.
Tegyük hát legjobbá utazásunkat.
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s az annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy találmánya, hogy nem tudjuk mikor szállunk ki végleg…
Ezért szerintem tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni magunk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.

Éljen a Nap. A Nap, ami a szerelemről szól. A Nap, ami két ember kapcsolatát tükrözi. Muszájból. Minden év Február 14. A szerelmesek napja, amikor mindenki kötelezően megünnepelheti az ÜNNEPET, mert kötelező, mert elvárják és mert mikor, ha nem most. Itt a bökkenő, mi van az év többi 364 Napjával?! Semmi. Akkor is szeretsz, mert ha szeretsz, nem kötöd egy naphoz. Már-már szánalommal töltött el az érzés, mikor láttam a fiúkat a buszmegállóban kígyózó sorokban állni. Nagy volt a tömeg. Kivétel nélkül mindenkinél megjelentek az ilyenkor „szokásos” avagy sokkal inkább elvárt  édibéditündérkütyük. Nagy része, –ötlet híján kimerült a szív alakú –párna, -lufi, plüssmaci/ szigorúan szívecskét szorongatva/, virágcsokor..csupa szív küldi szívnek. És csak állnak-várnak, mintha kötelező lenne. Mert az. De ők még mindig jobb helyzetben vannak. Van, akinek nincs kit várnia, nincs kivel találkozzon, nincs kinek mondja, hogy szeretlek. És van olyan is, aki mondaná, mert lenne kinek…de nem teheti. Ok mindig van. Csak a tudat, hogy megmondaná neki, mert vele kel- vele fekszik. Gondolatban. Mégsem lehet. Na ez a nagy szívás, cipelheti magával azt a bizonyos piros szívet 365 napon keresztül. Belül, magában, csendben. És zsebre teheti ezt a Napot is..ez is csak eltelik, mint a többi. A Happy Valentine’s…

Ma egyik kedves barátommal való találkozásom után óriási gondolkodóba estem. Épp kidobta a csaja 8 hónap után és meglepődve tapasztaltam , hogy a fiúknak is vannak érzéseik.:O Azokból, amiket mondott, arra következtettem, hogy lassan az válik a leggyakoribb emberi tetté, hogy megbántjuk egymást, vagy így, vagy úgy. Aki ma a barátunk holnap hátba szúr és mi persze legszívesebben a hátunkban felejtett késsel vágnánk el az eX-legjobb-barát torkát. Persze a bosszú sem megoldás, mégis felemelő érzést ad egy pillanatra. Ez a pillanat kb. addig tart amíg nem következik be a MEGBÁNÁS. Téveszme az, hogy vannak olyan emberek akik soha nem bánnak meg semmit. Én inkább azt mondanám, hogy vannak emberek akik úgy csinálnak mintha soha nem bánnának meg semmit. Erősnek mutatják magukat, pedig valójában rettenet gyengék. Mi értelme titkolni, szégyellni és megjátszani? Sok embert ismerek, akik egyszerű okból játszák az agyukat: vagy mert új baráti társaságba szeretnének beilleszkedni, vagy mert szerintük így jobbá válnak. De akinek nem kell a valódi énünk az miért kellene nekünk?:O Ez pontosan az amit én nem értek. Amit senki nem ért. Óriási eszmecserénk alatt szóba került az is , hogy mi a fiús és mi a lányos. Sajnos rá kellett döbbennem, hogy a fiúknak még mindig több mindent lehet. Ihatnak anélkül, hogy bárki megszólná őket. Ágyba bújhatnak mindenkivel anélkül, hogy megkapnák a kurva-jelzőt. Nem kell mosogatniuk és állva tudnak pisilni. De a lányoknak miért ne lehetne mindezt megtenni? Az állva-pisilést letekintve a lányok is megtehetik mindezt. Nem sajátíthatnak ki mindent a fiúk. Mert az nem lenne fair. Amint leírom ezeket a sorokat azonnal eszembe jut, hogy az élet nem igazságos, hogy az élet kemény. És ugyan miért ne küzdenénk, ha egyszer van miért??

Drága Zu!

 

Így, hogy délutáni foglalatosságaim a 2es faktorba juttatak ideje annak, hogy végre elkezdjem.:D

Mivel definiálási képességeim most épp egekbe törnek, tisztáznám a telePort, mint olyan fogalmát. A telePort nem más, mint az illumináció mértéke. Az illumináció mértéke, a koordinációs illetve kommunikációs kézség, valamint a pillanatnyi behatások ill.a lelkiállapot alapján különböző fázisokra(faktorokra) osztjuk a telePortot. Jellemző mértékegysége a faktorszám, jele:fktr. Könnyedén kiszámolható - az egyén vizuális megjelenéséből, verbális mondandójából, valamint a fogyasztott áru mennyiségéből- egy egyszerű gyökalatt-szorzás-osztás+faktoriális/12 kombóval. A faktorszámmal jellemzett személyre általában igaz, hogy nem ismeri el faktorszámát, nem tartja igazságosnak a felállított objektív véleményt. A faktorok továbbá megállapíthatók az illető magatartásából is, mivel az egyes faktorokra különböző magatartási formák jellemzőek.

Néhány jellemzőbb faktor:

1es fktr: a nemsokárajólesz-faktor

2es fktr: a hangoskodok-mertmegtehetem valamint a nézd-de-jólnézki-FELSZEDEM és a valami-pótcselekvést-csinálnom-kell-mert-megőrülök-faktor

3as fktr: a röhögök-mert-mindenki-röhög, táncolok-mert-mindenki-táncol/táncolok-mert-senkise-táncol, továbbá az elbaszott-ötletek-mindig-jól-jöhetnek-faktor

4es fktr: a rongálok ill. az élethez-nincs-kedvem-mert-nincs-életem és az elbaszott-szar-faktor

5ös fktr: a még-pörgök-de-már-szédülök, a ne-szólj-hozzám, a mindenkit-szeretek, a még-ilyenkor-is-hazudok illetve a leülök-egy-kicsit-mert-nem-bírom-faktor

6os fktr: a felhívom-a-volt-nőmet-hogy-még-mindig-szeretem, illetve a haverok-lányok-berúgok-HÁNYOK-faktor

7es fktr: az ültessetek-be-egy-taxiba-könyörgöm, a vigyetek-haza, a nem-én-itt-alszok-faktor

8as fktr: BLACKOUT!

...és felsorolásomnak nyilván csak a csillagos ég szabhat határt... Természetes, hogy az egyes fázisok kihagyhatók, sorrendjük felcserélhető. Félfaktorokról, azaz hibridfaktorokról is beszélhetünk, tehát nem állapítható meg a faktorszámok összessége a racionális számok halmazán.(A fktr értéke 0-9,999ig terjedhet, a törtszámok ugyanúgy értelmezhetőek, mint az egészek.) A leggyakoribb megjelenési formák nyilván kombóban fedezhetőek fel, a kombó mértékét és összetettségét befolyásolják az ún. befolyásoló tényezők.:D

A telePort felsőbb szakaszai jellemezhetőek a BLACKOUT alatt megtett kilométerekkel is. A megtett  út lehet valódi és képzeletbeli is. Ezek alapján a következő kifejezésekről beszélhetünk:

-telePort házon/rendezvényen belül

-telePort városon belül

-telePort országon belül

-internacionális telePort

-telePort Csillagrendszeren belül

valamint

-telePort univerzumon belül

A telePort ezen szakasza magában hordozza a másnapi ébredés kellemetlenségeit, valamint azt az állapotot, amikor az illetőben realizálódik pozíciója és térbeli elhelyezkedése.(Ez gyakran nagy meglepődést okoz, mivel általában nem egyezik meg a blackout előtti helyszínnel. Gyakori kérdések ilyenkor a "Hogy a faszba kerültem ide?" ill. az "És te mégis ki vagy?) Az idő múltával a spontán telePort jelensége figyelhető meg. Ilyenkor különböző képzetek és emlékfoszlányok társulnak a környezeti hatásokhoz.

 

A telePort események lavináját indítja el az egyén életében, mely teljes mértékben elkerülhető azzal, hogy az egyén otthon marad péntek este társasági élet hiányában és antiszoc. módon megnézi pl. a Barátok Közt-öt.:D:P